Varjak várnak

Szél zörgette száraz ágak

téli est hideg, sötét;

holdvilág csak fáradt lámpás,

álmodik a bús vidék.

Kopár dombon árva tölgyfa,

rajta száz fekete árny,

szárnyuk árnya, károgása

gyászt idéz és titkot zár.

Varjak várnak” – súgja csendben

minden árok, minden ág;

s ki e rögös úton járna,

elkerüli ezt a fát.

Ősi múltból hangok szólnak,

harcok, vér majd jajgatás

varjak várnak:szárnyra kelnek,

csend ül már az öreg fán.