Versmagok...

Ezen oldalon található versek félkészek...Idővel átkerülnek a főoldalra. Ebből adódóan az oldal tartalma folyamatosan változik,esetleg ideiglenesen kiürül.

Dicsérem az őszt annak ellenére

hogy arcul vágott ma esős hidegével.

Holnap ha virrad s ránk ragyog az ég

megmutatja nekünk igazi szépségét.

Aranyló leveleket  nap sárga fényben

vörösen izzókat  kavargató széllel.

Előttem a semmi, mögöttem meg házak.

Fölöttem a kék égen fodros felhők „szállnak”.

Talpam alatt a föld, keményre száradt

Hetek óta nem áztatta eső már e tájat.

Mezei virágok holt kóróként merednek

Szél hordta földben hamar porrá lesznek.

Forróság nincs, csak annak ígérete

nem táncol délibáb a fasorok felett.

Reggelben itt van még hűvöse az éjnek

Csillagfényes álmok múlt ködébe tértek.

Túlnőtte korlátait

fölém tornyosult

a sötét üresség

mi bennem most az úr

Fájdalom táncol ,remeg a falakon
jajkiáltás törik fénytelen ablakon.
Cipő koppan fürgén szaporán.
Nyomában lohol a döbbent némaság.


Régiek újra megtalálva...

Pille libben,lepke száll
gyorsan véget ért a nyár.
Tarkasága elveszett
ezer hangja csendé lett.

Múltunk csillagként ragyog.
Jövőnk remény ködében él.
Jelenünk éljük ,úgy ahogy.
Múltból látjuk a holnapot.

Térdemig ért a vadvirág.
Lelkemig ontva illatát,
Érezte testem,mindenem
Keresni szebbet nem lehet.

Nem érdekelnek bukott angyalok
emberi sorsok,megcsalt asszonyok.
Nem törődöm világnak bajával,
más emberek lelki bánatával.

Elég nekem minden nehézsége,
életemnek ezer szenvedélye.
Nem kell az ismerős,haver,barát
kedves szavakból épített világ.

Élek ahogy tudok
küzdök a világgal.
Betegen dolgozom
játszom a halállal.
Munkám az életem

Cím nélkül....

Csend a társam  meg a végtelen
hidegen szikrázó kék hegyek.
Jégbe vésett talmi csillogás
égből jövő iránymutatás.

Jól érzem magam ahol vagyok
kék ég alatt,zörgő avaron.
Csobogó patak partján állva
zúgó szélben utamat járva.

Törekszem a szépre,a jóra
fordítva ülök fel a lóra.
Rosszul szólok,barátot bántok

Utca....

Macskaköves régi kopott utca

régi idők,álmoknak tudója.

Csendesen álmát alussza most

kövein nem koppan séta bot.

Lámpái alatt nem andalog,

szerelmes pár,kit egymásba fon.

A csillagfényes éjszaka,

kerek teliholdnak ezüstös fonala.

Betyár világ...

Sötét éjszakában

világít oly messze.

Apró lámpafénye

sűrű rengetegbe.

Öreg erdész háza

erdő közepében.

Kis lámpa hívogat

eltévedt legényt.

Nem betyár a lelkem,

terheli a bánat.

Szerelmét veszítve

kergeti a gyásza.

Nem betyár a lelkem

sűrű rengetegben

öreg erdész háza

hívogatja csendben.

Ház előtt sóhajt.

sóhajt jó nagyot.

Halkan kopogtat

párat az ablakon.

Kutya ugat

sötét éjszakába.

Ugrasztva vadat

be a sűrű nádba.

Családi körben...

Este,mikor erőt vesz magán a csend

kis családom asztalhoz ül,

mindenki mesélni kezd.

Merre járt aznap,mit csinált,

hányast kapott a két diák?

Párommal szépen hallgatunk

míg a két gyerek lassan beleun.

Majd elkezdjük szőni az álmokat

terveket készítünk ,mit hogyan.

Halkuló hangon titkokat

szövögetünk Lincámmal boldogan.

Madarak...

Madarak jönnek,madarak mennek

oszlopok hegyén megpihennek.

Amott gébics forgatja fejét,

sáskát keres délnek idején.

Kapunak vastag oszlopán

héja ül némán ,tétován

szárnyát lebbentve elrepül

aprónép rémülten menekül,

Éjjel

Hold sápadt fényéből szőtt köntösét
borította rám az éj.
Álomtalan ,csendes merengésben
fülelem a ház neszét.
Duruzsol halkan egy "zsolozsmát"
hűtőnk teszi a dolgát.
Udvaron túl a szomszéd háztetőn
dal szol,macska nász előtt.
Recseg a régi megkopott padló
víz cseppen kinti csapból.
Ketyegő óránk az időt mulatja


Falakból ködként árad szerte-szét



Voltál

Mindenség voltál,az első gondolat
reggeli ébredésben legszebb pillanat.
Fényben játszó ezernyi csillogás
szívet szaggató vad,dühös dobbanás.
Illatos rétnek legszebbik virága
minden gondolatnak fájdalmas imája
Madarak dalának gyönyörű...........