Elpihent a táj, a nyárnak vége,
Letűnt már a lángzó napsugár.
A vadóc szőlőtőke levele
Hull a földre barnán, mint a sár.
Szél nótája hamar vadra vált,
Borongósan zúg a lombokon.
Berek hallgat, a nádas árnya
Hullámzó sír a mély vizű tavon.
Mezők fölött szalad végig,
A vándor is lehajtja fejét.
Fecskék már elhagyják a völgyet,
Elvitték a nyár forró szívét.
A harmat, mint gyöngyök, ragyognak.
Pók hálót sző a bokrok ágain.
Mezőn a nyár haldoklik csendben,
Ősznek hűvöse átveszi helyét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése