Tűz felé száll a kis lepke,
szárnya fényben megremeg,
mintha sorsát látná benne,
hogy e lángban égjen el.
Körbe-körbe táncot járva,
mint a bús szív árva vágy.
Sírni vágyik, mégis szállna,
ott vár rá az égi ágy.
Pillangó, te kicsi álom,
életed szép, de oly rövid.
Haláltáncod, mint a nyárban
kis dal ami megszökik.
S míg lehullsz a csend ölén,
égő szárnyad füstje száll.
Apró lelked fenn az égben
örök nyugalmat talál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése