"Unokáim, ha kacagnak"
Hintán száll a délután,
szél ringatja padlás porát.
Kert végében labda pattan,
nevetés cseng hangosabban.
Tiszta hang, mint friss eső,
ébreszti a szendergőt.
Könnyű tollként száll az égen,
szökik a bú ijedtében.
Nem kérdez, nem keres okot,
csiklandozza a homokot.
Gyermeki hang - nyári délután
beterít udvart, házat, kis szobát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése