Se füle se farka,
ennek a kis versnek.
Kócos gondolatok
ahogy megszülettek.
Hímporát vesztett
lepkeszárny életem.
Szürkeség színéből
kitörni képtelen.
Odakint fény van,
tavaszi zsongás
édes ízt termő,
zümmögő porzás.
Idebent csend van,
kört járó gondolat.
Sajgó fájdalmat
simító mozdulat.
Szürkeségen túl
tudjátok! - legbelül,
színes álmaimmal
lelkem is repül.
Lassan fellebben
szürkeségnek fátyla,
hatni kezd az orvosság
fejem fájdalmára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése