Párás, puha szürkeségbe öltözött a reggel,
a fülledt nyári éj lassan tova száll,
most békét köt a táj a csendes fellegekkel,
kerti fákról mossa a forróság porát.
Hallgatom. - A terasz tetején lágyan, halkan,
mint apró, puha ujjak, úgy kopog az eső,
nem táncol, dörög vad, viharos dalban,
szív ritmust ver a perc, a lassuló idő.
Ez a tiszta, hűvös, suttogó kopogás
feloldja lassan a rohanás zaját.
Elül a zaj, a körkörös agyalás,
átveszi helyét a békés hallgatás.
Félhomályban ülök, nézve a hulló cseppeket,
melyek mossák a járdát a tegnapok porát,
a világ elcsitul, e tiszta, békés csendben
melyben lelkem is megleli igaz önmagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése