Pünkösdi láng

A tavasz halk, elhaló szavára

ma bíbor fénnyel válaszol az ég,

s a fáradt földre, mint egy tiszta álom,

a Szentléleknek szelíd nyugalma lép.

Nem dörgő szóval, viharos haraggal,

de mint a szellő halk fuvallata,

úgy érkezik a bánatos szívekbe

vigasztalás édes illata.

Ó, pünkösdi láng, halvány holdsugárnál

tisztább tűz vagy a zord világ felett,

mely megmelenget minden árva lelket,

s a sötétségben visz fényt, újra életet.

A zöldellő ág titkon meghajol most,

a pünkösdi rózsa kelyhe megremeg.

S a szürke múltnak fojtogató ködén

átcsillannak a tiszta énekek.

Maradj velünk, te szent, vigasztaló fény,

ha elmúlik e májusi csoda,

hogy ne legyen oly fájóan magányos

az ember útja innen sehova.

2026.május 24. Mosonmagyaróvár