Lassan térdig ér a fű.
Gaznak mondott vadon nőt virág.
Hullámzik a szélben színes forgatag,
pipacs pirosával ropja, hársfa illata.
Fű tövében élő vidám muzsikás,
tücsök koma húzza el pipacsnak dalát.
Velük együtt táncol réti bakszakáll,
örömében szélnek ereszt minden magzatát.
Hajnal hűvösében termett harmatot,
felhőkként a nap, égre felrakott.
Magasra nőt fűből ki kikandikál
méltósággal sétálgató rőt fácánmadár.
Melegedő sziklán hasal csendesen
fürge gyík kis neszre eltűnt sebesen.
Reggeli árnyék hosszából veszített,
rövid versikémnek így vetek most véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése