Poros kis emlék...


Méláztam a múló idő
gyorsan pergő percein.
Falióra mutatóin
ahogy egymást kergetik.

Régi dolgok, apró történések
újra megtaláltak e nagy merengésben.
Hosszú volt az út a forró nyárban
mit gyerekként a tóra oda vissza jártam.

Évek teltek, hol gyorsan, hol lassan
földek közti úton ezerszer ballagtam.
Fogyott az idő ahogy növekedtem
a tavat magamhoz mind közelebb éreztem.

Vége lett egyszer a gyermekkori nyárnak
poros utat kis tavamhoz utoljára jártam.
Sok idő eltelt, sok évtized azóta
Emlékei nem kopnak a fogyó poros útnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése