Mivé lesznek a holnapok
ha mának reményt nem hagyok?
Múlt nélküli énemet
a jövő, hogy teremti meg?
Nap fűzi a napot sorban egymásba
színes gyöngyökként az élet fonalára.
Magamon hordom az éveket,
az ráncokkal nyom rám bélyeget.
Őszülő halánték az idő adománya
Eltűnő messzeség e kornak ráadása
Távoli emlékek élesen sorjáznak
tegnapok dolgát meg feledés vigyázza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése