Miért élünk,hisz meghalunk,
marad utánunk por s hamu.
Emléke létünknek addig él,
sírunkon gyertya míg csonkig ég.
Elfújja szél a hamvakat.
megsárgult csontok a föld alatt.
Porrá lesznek elenyésznek,
életünkről nem mesélnek.
Éltünk egyszer szerettünk
sírtunk ,ha kellett nevettünk.
Korral együtt kopott éltünk
idő sodrából kiléptünk.
Része lettünk sokkal jobbnak,
a táguló világoknak.
Tudatunk már messze szálló,
csillagok közt tűzzel játszó.
Nagyon szép...köszönöm))
VálaszTörlésÉn köszönöm!
Törlés