Miért élünk?

Miért élünk,hisz meghalunk,

marad utánunk por s hamu.

Emléke létünknek addig él,

sírunkon gyertya míg csonkig ég.

Elfújja szél a hamvakat.

megsárgult csontok a föld alatt.

Porrá lesznek elenyésznek,

életünkről nem mesélnek.

Éltünk egyszer szerettünk

sírtunk ,ha kellett nevettünk.

Korral együtt kopott éltünk

idő sodrából kiléptünk.

Része lettünk sokkal jobbnak,

a táguló világoknak.

Tudatunk már messze szálló,

csillagok közt tűzzel játszó.