Gondolatiba merülve
ült öregünk a lócán.
Szájában pipával,
rég időkön méláz.
Aprócska gyerekként
libákat őrizte
Ebédjét utána
küldték délidőben.
Ürgét hogyan öntött
azon elmerengett.
Estebédjük abból
otthon milyen termett.
Legényként az élet
sok munka terhével
Lányok után járva
hamar emlékké lett.
Mikor épült házuk
mi előtt pipázik.
Anyóssal élt együtt
ettől ma is fázik.
Ily gondolatok arcán
mosolynak képibe.
Rég idők emlékit
füst küldi semmibe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése