Vénülő fák között
ülő félhomályt.
Megtöri néha
a fényes napsugár.
Árnyéka táncol
földön a levélnek.
Megmutatva kedvét
fent kavargó szélnek.
Földet ért melegtől
megindul az élet,
lombtakaró alól
törekszik az égbe.
Sok idő múlva majd
ő adja az árnyat.
Napot eltakaró
sűrű félhomállyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése