Míg hűl a teám

/ Bámészkodtam /

Csendes a kert , mozdulatlan

Nap fényével ébred lassan.

Madárka száll ágról ágra,

deret söpri le a szárnya.

Nem talál mást, ürességet

téli kertben csak éhséget.

Tova röppen parki fákra

fáradt szemem már nem látja.

Mozdulatlan megint minden.

kék égen egy felhő sincsen.

Valamelyik szomszéd kertben

harkály dobol nagy jó kedvvel.

Bodza mögül fájón, lassan

három lábon macska baktat,

negyediket földön húzza,

belekötött két kandúrba.

Együtt érzek most vele,

itt állok én is betegen.

Bámészkodom az ablakon

teámat lassan kortyolom.


2025.02.23. Mosonmagyaróvár