Ősz

 

Száraz levél kering pókfonálon.

Bágyadt fényben fürdőzik egy légy.

Bokrok alján zörgő rőt avarban,

gombák nőnek itt-ott szerteszét

Őszi napok hamar véget érnek.

Helyet ad a fény a sötétségnek.

Reggelre a színe vesztett tájon,
köd terem a hideg éjszakákon

Fasorban a legmagasabb ágról
szürke varjú kémleli a távolt.

Fenn az égen seregélyek szállnak,
öreg varjú károg erre párat.

Szőlőszem már nincs a venyigéken,
mustként forr az  pincék hűvösében.

Sorok között cinegék keresnek,

dűlő úton emberek nevetnek.

Jó kedvüket fokozta az óbor
pince mélyén öreg tölgy hordóból.
Meg megállva hangosan beszélnek,
némi imbolygással lassan tovább lépnek.

Száraz levél kering pókfonálon,

megtört fényben nem ül ott a légy.

Bokrok alján zörgő rőt avarban,

fácán kakas keresi helyét.