Megváltozott az életünk.
Kevesebb lett a csend, több a nevetés.
Gyermeki kacagás tölti be a házat,
szobákat hol eddig néma szobrok álltak.
Nem kár a csendért, nem kár a szobrokért
unokánk mosolya mindennél többet ér.
Gipsz kakas és farka apró darabokban
kicsorbult lófejjel együtt dobozokban.
Kezének nyoma mindenütt szerteszét
csokifolt a terítőn, ablak üvegén.
Nappali padlóján kocsik sorakoznak
szétszórt kockák közt dinók masíroznak
Asztal közepén bólogat szegény
málnaszörpben fürdött műanyag tehén.
Elunva a mókát cumiját bekapja
puha takaróját maga után húzza.
Felmászik az ágyra, papa megy utána
kedvenc verseit fülébe mantrázza.
Érkezik az álom versek ritmusára
mindkettejük álmát nagymama vigyázza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése