Terasz lécén ül egy cinke
engem figyel a picinyke
Szén fekete mellénykében
csillagpettyes két szemével
társa amott a szín alatt
asztalon kutat boldogan
majd felröppen az almafára
annak ágait vizsgálja.
Terasz lécéről elrepült
már a kút káváján ül.
Néz a mélybe a sötétbe
kút fenekén fénylő vízre.
Harmadik most ideszállt
nem tudom eddig merre járt
bátran benéz az ablakon
üvegen hozzám bekopog
Parancsra mint az egyszer egy
szárnyra kap a kis „sereg”
Eltűntek a messzeségbe
parki fáknak sűrűjébe.
2015-11-21 Móvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése