Árnyat adó fák alatt utolér a nyár,
mozdulatlan levegőben hang se száll tovább.
Madárka nem dalol ág hegyén kint ülve
Lepke táncol tündérként fény foltokat űzve.
Hálója közepén potrohos nagy pókkal,
szemezek az arcom előtt, sikolyt visszafolytva.
Árnyat adó fák alatt otthon vagyok végre.
Mozdulatlan levegőben imám száll az égbe.
Felhőtlen ég, ágak között színét megmutatja
lepke táncát fényfoltokon madár sem zavarja.
Hálójában ülő póknak mind a nyolc szemében
ott csillog a pókiszonytól ledermedő képem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése