Vándor ki botját koptatva rója,
poros utakon, mindennek tudója.
Egyszer visszatér kihűlt otthonába,
vándor botját végleg a sarokba vágja.
Letéve tarisznyát, a kóbor életet,
visszatekintve, a sorsán elmereng.
Meglátja mindazt mit régen itt hagyott.
Családot,reményt ,egy boldog holnapot.
Klassz! Nekünk, család,s otthon szeretőknek, nem hiszem ,hogy kell tartani a kihűléstől.Sokszor van, hogy az ember "tovább" menne.Messzebb, más magaslatokra...de mit ér a pénz, hatalom, tudás...ha nincs az otthon melege?!...ami maga a szeretet.
VálaszTörlésKöszönöm Angyalom! :)) Mintha beavatásod bölcsebbé is tett volna! :) annak ellenére ,hogy volt benned belőle eddig is egy nagy adaggal!
Törlés