Tölgynek árnyékában

Öreg tölgynek árnyékában megállok egy percre

elmélázva meghallom a mélységes csendet.

Elfeledem városomnak minden zajos hangját,

elengedem lelkemnek sok-sok fájó gondját.

Barázdáktól szabdalt törzsét átölelem hosszan,

töltekezem erejével téli hónapokban.

Elmerülök életemnek sötét mélységében

megtisztulva felbukkanok emlékek vizében.

Könnyeimmel megöntözöm gyökerét a tölgynek.

Hátrahagyok valamit az utánam jövőknek?

Könnyeimből levél lészen valahol egy ágon.

Ölelésem átadom majd... neked jó barátom.

Levélként egy ágnak hegyén táncolok a szélben,

emlékeim pihengetnek odalent a mélyben.

Arra járva megöleled te is azt a tölgyet.

Életre kelt emlékemből erőt adok néked.