Lábam alatt gyík cikázott,
felettem ölyv körözött.
Lelkembe pár pillanatra
az egész világ költözött.
Egyszerre voltam fürge gyík
s a fent szálló madár.
De én voltam a selymes fű
az aranyló napsugár.
Éreztem a hangya létnek
minden apró örömét,
fák ágain levélként
miként kap belém a szél.
Dal voltam a madár torkán
érdes macska nyávogás
vízbe ugró béka után
fodrozódó csillogás.
Szálló lepke színében
szárnyán játszó szivárvány,
emberként, a réten álló
elmerengő bizonyság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése