Öreg háznak, öreg padlásán,
öreg holmik közt, öreg ládán.
Ültem, régi könyvvel kezemben,
megsárgult lapokra meredtem.
Által léptem fényes, régi múltba,
padlásunkról, poros vándorútra.
Úton előttem páncélos vitéz
vágtató lován gyorsan tova vész.
Páncélja zörög, megtörve csendet.
Vad harci vágyat ébresztett bennem.
Felkavart por, szépen, lassan
elült... vágyam hátrahagytam.
Poros útnak két oldalán strázsa.
Hosszú sorban jegenyefák álltak.
Leültem árnyékába egynek,
hagymát kenyeret batyumból ettem.
Meghúztam kulacsom, kiszáradt,
kútágas gémjét távolban láttam.
Lépéseim arra irányoztam,
illatos réten keresztül futottam.
Felriadt csörtetés zajára,
szúnyogoknak harcos milliárdja.
Csapkodtam életemet féltve,
nem lehetek szúnyogok ebédje!
Nagy csatám közben észre se vettem.
Nappalnak fényét megszűrte az este.
Nem látom már a betűknek sorát.
Ágyamban álmodom mesémet tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése