Jövőbe látni röpke pillanatra,
gyermekként a sors egyszer nekem adta.
Átnézhettem én az idő szövetén
megláthattam sorsom apró részletét.
Fahídon álltam,alattam kis patak
mellettem egy dombon ódon várfalak.
Álmomban láttam képét e jövőnek
ébredve eltűnt a várdomb mellölem.
Egy nyári nap a Döbröntei utcán
kis fahíd a sebes patakocskán.
Megdöbbenve sóbálvánnyá váltam
félrenéztem, dombon állt a váram.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése