Kánikula...

A mai és az elmúlt napokra nagyon is ráillik ezen régi versem...


Remeg a levegő
forró pusztaságon.
Napsugár festi ott
a rezgő délibábot.

Magasan jár a nap
kéklő messzeségbe
Felhőket elűzte
tengerek fölébe.

Szomjas a pusztaság
szomjas minden állat.
Könyörtelen napból
poklok tüze árad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése